Világítótorony effektus
Craniosacrális reflexológia tanulmányaim elején sokszor gondot okozott, hogy túlságosan átéreztem a kezelőágyon fekvő problémáit. Ekkor mondta nekem elősször a tanárom és mentorom, Mariann Freed, hogy próbáljak egy világítoronnyá válni a vendégeim számára. A világítótorony nem úszik be a tengeren hánykolódó hajóért. Meghagyja a szabadságát, hogy eldöntse kiköt-e, vagy szeretne még egy kicsit küzdeni a hullámokkal. Viszont stabilan és rendíthetetlenül áll, mutatva az utat a biztonságos part felé a legnagyobb sötétségben is.
Vannak olyan gondolatok, amik örökre beégnek az elménkbe. Ez a hasonlat ilyenné vált számomra, és igyekszem minden kezelés alkalmával szem előtt tartani. Vettem is a rendelőbe egy mini világítótornyot, ami mindíg emlékeztet rá: válj olyanná, mint a világítótorony!
A napokban Mariann egy gyönyörű képpel illusztrálva közzétette ennek a hasonlatnak a bővebb kifejtését, amit most nagy örömmel adok tovább Nektek. Ugye hogy mennyire csodálatos? Tökéletesen illik ehhez a szelíd, de mélyre ható módszerhez.
A képen lévő szöveg fordítása:
THE LIGHTHOUSE EFFECT
A világítótorony-hatás
A CSR során a terapeuta nem próbálja meghatározni, hogyan kellene a testnek reagálnia, vagy milyen változásnak kellene végbemennie. Felismerjük, hogy végső soron maga az emberi lény intelligenciája határozza meg, hogy az adott pillanatban mi a legmegfelelőbb válasz.
A terapeuta szerepe ezért a figyelmes jelenlét és a megfigyelés. Az állandó, tiszteletteljes érintkezés révén a terápiás találkozás fokozatosan a biztonság ismerős helyévé válhat a kliens számára – olyan hellyé, ahol már nincs szükség ugyanolyan mértékű éberségre és készenléti állapotra.
Ezt a kapcsolatot világítótorony-hatásnak nevezem.
A világítótorony nem megy ki a háborgó tengerbe, hogy megmentse a hajót. Nem irányítja a hajót, nem határozza meg az úticélját, és nem parancsolja meg a hullámoknak, hogy csendesedjenek el. Egyszerűen csak jelen van: stabilan, láthatóan és rendíthetetlenül. A hajós pedig használhatja ezt a fényt arra, hogy tájékozódjon, és saját maga válassza meg a továbbvezető utat.
Ugyanígy a terapeuta sem "kapcsolja ki" a Reticular Alarm Systemet (retikuláris riasztórendszert), és nem utasítja az idegrendszert arra, hogy lazítson el. Ehelyett egy állandó, megbízható viszonyítási pontot kínálunk, amelyből kiindulva az ember felismerheti, hogy a folyamatos védekezés már nem az egyetlen lehetséges válasz.
Ami ezután következik, lehet ellazulás, mozgás, érzelem, felismerés, csend vagy mozdulatlanság – vagy valami egészen egyedi. Nem nekünk kell eldöntenünk, hogy mi lenne a helyes válasz.
A szabályozás dinamikus folyamat, nem egy ki-be kapcsolható kapcsoló.
A világítótorony fényt ad; nem navigál.
A változás iránya az egyén saját intelligenciájához tartozik.
Legyél állandó a jelenlétedben.
Legyél tiszta a szándékodban.
Legyél gyengéd az érintésben.
Legyél figyelmes a megfigyelésben.
Bízz az élet intelligenciájában